Bemutatkozás

 Minden évekkel ezelőtt kezdődött. Már akkor is egy népszerűtlen kis loser voltam, 5 évesen. Betty, őt viszont mindenki imádta.
 Külsejével megfogott bárkit, a színészi tehetségéről nem is beszélve, de igazából sokkal több van benne. Egyszerűen ért az emberekhez, átlát rajtuk és tud bánni velük. Ezért, talán színészkedik, de nem a beképzelt módon, hanem az amolyan "mindenkivel megtalálom a közös hangot" módon.
 Ez nekem sose ment. Ha sikert értem el az életben, az is Betty érdeme volt, mert pórázon vezetett.
Tehát 5 éves korunkban, volt egy nagyon ciki dolog ami megbélyegezte egész életemet. Éppen a születésnapunkat ünnepeltük.
 Egyszerre, mert csak egy óra a különbség, mégis más a dátum. Hivatalosan én vagyok az idősebb és érettebb, de valójában...ki tudja.
 Ezen a szép tavaszi napon összegyűlt az összes ovistársunk a kertünkben. A szüleink fogadtak bohócot és édességből, játékból is rengeteg volt. A zsúr alatt eléggé elnyomva éreztem magam már azután, hogy sikerült kétszer letortáznom magam. Öt éves gyerekek ezen jól tudnak szórakozni, és elég nagyok ahhoz, hogy a későbbiekben se felejtsék el. Mikor minden gyerek, beleértve minket is Bettyvel, a trambulinba vonult ugrálni a kaja után, megtörtént a baleset. Nagyon tele ettem magam édességgel, ráadásul elkezdtem tele hassal ugrálni, így megtörtént a baj. Szerintem egyértelmű, inkább nem részletezném. Mindenki kinevetett és undorodva menekültek az ugrálóból. Öt éves voltam de akkora szégyent azóta se éreztem.
 Betty is kinevetett. Mondjuk csodálkoztam volna ha megbírja állni a nevetést, de miután lehiggadt jól leoltotta a többi kis pisist. A szüleink a házban voltak, szóval szerencsére nem hallották a szónoklatát. Sajnos a sírástól én sem nagyon hallottam, de tudom, hogy jó volt és megvédett, legalábbis akkor, abban a pillanatban. Utána ovi végéig nevettek rajtam.
 Szerencsére a suli új lappal indult. Ott viszont szimplán nem sikerült beilleszkednem a folyton lófarokba kötött  hajammal, szemüvegemmel és ósdi öltözékemmel. A stílusomról ne is beszéljünk, odáig voltam a gilisztákért és a kisautókért. Sokkal jobban érdekelt a matek, mint a rajz vagy irodalom. Igaz Bettyvel mindig is jóban voltunk, de szigorúan csak iskolán kívül. Ott két hozzám hasonló gyerekkel lógtam. Leilával és Tomyval. Nos fölösleges bemutatnom őket, hisz ugyanazt kéne leírnom, amit magamról. Esetleg annyi, hogy Tomy egy duci, vörös hajú kis srác volt, Leila pedig rövid barna hajú, mindenkitől magasabb és vékonyabb lány.
 Ha már itt tartunk, Betty egy tökéletes alakkal rendelkező, törékeny, hosszú, szőke, göndör hajú, kék szemű szépség. Arca keskeny, orra fitos és eper színű duzzadt ajkai vannak. Bárki megirigyelné. Nem sokban különbözöm én sem. Szőke haj, kék szemek, vékony alkat csak sokkal snasszabb, uncsibb kiadásban. Amolyan "észrevehetetlen"-ben. Az arcom kerekebb, pisze az orrom és nincs rajta semmi látványos.
 Betty volt a legmenőbb, először az osztályban majd évfolyamon aztán suliuralomra tört. A gimi pedig szinte a birodalmává lett már gólya korában. Szerencsére az új suli nekem is nagy változást hozott. Suli előtti nyáron nagy változásokon mentem keresztül, hogy már az első napom sikert hozzon, igaz még így is fényévekre voltam Bettytől, de magamhoz képest istennő lettem. Szerencsére az új osztályomban mindenki idegen volt, senkit se ismertem azelőtt, így sikerült magamra találnom.Új lappal indítottam, próbáltam oldódni és megtaláltam a közös hangot jó pár emberrel. Ők lettek az új és izgis barátaim. A semmiből egyszerre csak 5 új, jófej, csajos csaj barátot is találtam. Az elején bele kellett rázódnom az ő stílusukba, de nem bántam meg. Imádom őket egytől egyig, mind a mai napig. Ők Rokcy, Any, Dina és Demi.
 Szerencsére Betty nem feledkezett meg róla, a szárnyai alá vett és mindenben mellettem áll, mintha ő lenne a suttogó. Az a kis hang legbelül, ami próbál a jó út felé terelni. Nem vagyunk ikrek, igaz rokonságban vagyunk, de távoli. Mégis többször előfordult már, hogy ugyanazok a dolgok történnek meg velünk. Lehet, hogy ez csak számomra furcsa, de eltöprengtem ezen, és valahogy ugyanaz a dolog az ő főszereplésében mindig 'happy end'-el végződik, míg az én főszereplésemben tragédiába fullad.
 Gondolom ha ő lett volna a helyemben azon a zsúron, teljesen más dolog történik velem. Úgyhogy végig gondoltam a közös vagy akár az egyéni élményeimet, és megpróbáltam az Ő fejével gondolkodni. Nos, nem vagyok profi a népszerűségben, de határozottan sikeresebb lennék, ha Ő lehetnék. Tanulok mindkettőnk hibájából, már ha Bettynek vannak egyáltalán hibái, és remélem egyszer én is egy 'happy end' történet hőse leszek.
Vick.